Sziasztok!
Először is elnézést kérnék, hogy csak ilyen későn tettem fel egy komolyabb posztot, de nagyon el vagyok havazva.
Úgy gondoltam, hogy elsőnek egy néhány évvel ezelőtt megírt történetemmel kezdek. Ahogy láthatjátok a Tokio Hotel tagjai és egy lány, Dorina a főszereplők. Bill és Dorina kialakult viszonyát írja le a cselekmény, amit bonyolít Natalie, Bill barátnője...
A fürdőajtó bezáródott. Bill jött ki rajta, egy boxerben. Fel-alá járkált a hotelszobában… felvett egy pólót, kiment cigizni.
Én szintén a teraszon voltam, gondolkodtam. Nem hittem volna, hogy ez lesz, amikor a Tokio Hotel, Daviddel a menedzserrel eljöttek hozzám, és megkértek arra, hogy legyek az előzenerakuk, az egész európai turné alatt…
Dorina vagyok, egy magyar énekes lány. 16 évesen nyertem meg egy tehetségkutatót, onnantól vagyok benne, a zenei iparban.
Eleinte minden úgy ment, ahogy annak kellett. Együtt dolgoztam a srácokkal, jó kis csapat voltunk… igaz ez most sem változott. Ugyanolyan jóban vagyunk, mint eddig… talán Billel még jobban is, mint kéne. Már az első találkozástól tetszettünk egymásnak, flörtölgettünk… persze, csak ha Bill barátnője Natalie nem volt jelen. Meglepett egy kicsit, hogy a barátnője egy fél évvel fiatalabb nálam… és fan. Ha ő is ott volt velünk, akkor más volt ám a helyzet. Nem mondogattunk Billel egymásnak olyanokat, amilyeneket akkor szoktunk, ha nincs velünk Natalie… pl.: drága, vagy édes… sorolhatnám még. Persze ezek csak olyan baráti szavacskák voltak… legalábbis szerintünk. A banda többi tagja váltig állította, hogy mi szeretjük egymást…
Akkor kezdtük igazán azt érezni, hogy nem vagyunk egymásnak közömbösek, mikor elkezdődött a turnénk, és egy buszon utaztunk, egy hotelben aludtunk. Néha sokáig éjszakáztunk… koncertek után bulizni mentünk, vagy csak a hotelben beszélgettünk. Néha kettesben maradtunk Billel… és sokszor táncoltunk, bár egyikőnk sem az a nagy táncos… XD. Általában a széket, vagy padot koptattuk, ha bulizni mentünk.
A folytonos közelség egymáshoz, és a sok nevetés, meg hülyülés együtt meghozta gyümölcsét, vagy inkább gyümölcseit. Sokszor csókolóztunk, és ezekről csak mi, és a bandatagok tudtunk… még a menedzserük sem sejtett semmit, Natalie meg főleg. Néha láttam, Billen, hogy bánja, ha megcsókol, hisz megcsalja a barátnőjét, akit szeret… De máskor meg, azt mondja, hogy egyre jobban kíván engem… nem tudtam rajta eligazodni… Volt már olyan, hogy közel voltunk a szexhez, de még nem tettük meg…
-Mehetsz fürdeni, ha gondolod- Bill, rágyújtott
-Oké, de még ezt elszívom- én, mutatva a cigimre, ő csak bólintott. Nem voltunk túl nyitottak, ugyanis a mai éjszakát, a drága David jóvoltából együtt kellett töltenünk, ugye ő nem tudta, hogy köztünk alakulgat valami… Amúgy elvileg ez az egész azért volt, mert Natalie nem jön már velünk több állomásra, a tegnapi volt az utolsó… ezért Billnek ugyanúgy maradnak a franciaágyas szobái, nekem meg nem lesz külön szobám, hanem vele leszek…
Elnyomtam a cigit, és semmi szó nélkül bementem a fürdőbe, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Élvezettel engedtem magamra a forró vizet. Ma kemény volt a koncert… igaz én maximum háromnegyed órát vagyok a színpadon, de az is fárasztó… Ráadásul, ugye a TH miatt is, de kedveltebb vagyok már bizonyos országokban, és engem is megkérnek, hogy fotózkodjak, vagy, hogy autogramot adjak. Próbáltam kikapcsolni az agyam, és relaxálni… Hajat mostam, betusfürdőztem az egész testem. Álltam néhány percig a víz alatt, majd Bill zavarta meg a nyugalmam…
-Bocsi, csak bent hagytam a gatyámat… Bejöhetek?- Billt hallottam kintről még
-Várj egy kicsit!- szóltam ki, kinyitottam a zuhanykabin ajtaját, kiálltam, magamra tekertem a törcsim- Most már jöhetsz!
Belépett. Kicsit végignézett rajtam, hisz csak egy apró törölközőben voltam, és mindenem vizes volt. Amíg ő kezébe vette a nadrágját, én kimentem, majd ő is kijött.
-Itt akarsz megtörölközni?- kérdezte
-Tényleg- mosolyogtam-, ne haragudj, de megszoktam már, hogy kint törölközök-, mondtam, majd elindultam befelé. Ő úgy csinált, mintha ugyanarra akarna jönni, pedig csak elállta az utam... Elém állt, hosszan a szemembe nézett. Megbabonázott a tekintete… Nekitámasztott a falnak, közelebb állt hozzám, és egyre közelebb, és közelebb hajolt… míg végül megcsókolt.
-Bill… ne- toltam el magamtól
-Miért…?- kérdezte suttogva, de még mindig babonázva nézve…
-Nem lehet…- én, bementem a fürdőbe
-Miért nem?- jött be utánam, ismét a falhoz döntött- ezt szeretnénk, már régóta… David megadta a lehetőséget, a tudta nélkül- elkezdte csókolgatni a nyakam, én behunytam a szeme, és élveztem a dolgot… majd megint észhez tértem.
-Bill, barátnőd van, így is tettünk már olyat, amit nem kellett volna…- én
-Natalie… szóval, vele már nincs minden rendben… Megőrjítesz teljesen…- Bill
-Mit szeretnél?- én, ő még jobban a falhoz nyomott, derekamat átfogta, olyan közel hajolt hozzám, hogy a szánk már majdnem hogy összeért… minden lélegzetvételét éreztem a számon.
-Téged…- suttogta halkan, majd hozzámsimult- Már régóta csak téged… - mondta ismét, majd megcsókolt…
Smároltunk már egy párszor, de sosem így… eddig egyik csókunk sem volt ilyen szenvedélyes, és ilyen vad, mint most.
Valahogy kikeveredtünk a fürdőszobából, és haladtunk szépen a szobában mindenfelé. Bill hol az egyik falnak döntött, hol a másiknak, közben ajkaink sosem váltak szét… Nem nagyon érdekelte őt, hogy vizes lesz tőlem… de engem sem, hogy bármi vizes lenne tőlem. Számunkra most más csak mi ketten léteztünk. Levettem róla a pólót, lefektetett az ágyra, rám feküdt. Testünk összesimult, és éreztem egyre keményedő férfiasságát… A köztünk lévő vágy, és lángolás, már nagyon erős volt… egyikőnk sem tudta türtőztetni magát. Szétszedte rajtam a törölközőt… akkor látott először pucéran, de ahogy észrevettem, tetszett neki. Arcára mosoly húzódott, majd újból megcsókolt. Simogatta az egész testem, a melleim, és végig a combom… Én sem bírtam már tovább, megszabadítottam boxerétől. Mindketten égtünk a vágytól… nagyon kívántuk egymás minden egyes porcikáját. Aztán végre egymásé lettünk. Szenvedélyes éjszakát töltöttünk együtt, és hát majdnem egész éjszaka szeretkeztünk.
Reggel fáradtan ébredtünk… nem is értem, hogy miért?! Mindketten úgy végeztük reggeli teendőinket, mintha semmi sem történt volna az éjszaka, hanem csak az igazak álmát aludtuk volna. Én a szokásos reggeli kávé-cigi párost élveztem a teraszon, még "pizsiben"… hát ez a pizsi egy tangából, és egy pólóból állt.
Bill bent készülődött, öltözött, közben az elmúlt estén törte a fejét...
-"Megcsaltam Nataliet… Hogy tehettem ezt meg?! A csók is elég rossz döntés volt, hát még ez…?! Pedig, nem is ittam, de mondjuk az sem lenne kifogás. De… annyira jól néz ki Dorina, és tegnap annyira kívánatos volt… Hjaaajj… már magam sem tudom, hogy mit érzek…-" gondolta magában
-Beszélhetek én hozzád…- mondtam már felemelt hangon, Bill úgy megijedt, hogy ugrott egyet… XD
-…….. bocsi, csak elgondolkodtam- végig nézett a szerelésemen, megbámulta a fenekem, majd elfordult- öltözz fel, kérlek. Én amúgy is öltözni akartam, szóval meg is tettem, és jól is tettem, mert semmi kopogás nélkül jött be Tom az ajtón… Talán annyit mondtam, hogy beszélgessenek csak, és kimentem a szobából. Rá akartam gyújtani, meg megbeszélni a mai, meg a holnapi, meg az azutáni, meg az azutáni…… programot. Nagy meglepetésemre Natalieval futottam össze a hotel hall-jában… Mondta, hogy csak napközben lesz velünk, este már megy haza, és nem is jön velünk már többet. Csak még látni akarja Billt, mielőtt elhagyják Németországot… Igen, akkor volt az utolsó fellépésünk ott, és indultunk tovább a többi országba.
Kisvártatva leértek a Kaulitz ikrek is… Bill jól leplezte a tegnapi „hibáját”, ezt azért írtam így, mert nem csak rajta múlott a dolog…
-Nos emberek, a szitu! Ma Frankfurt, holnap Prága, holnapután Bécs, aztán azután, egy pihenőnap. Utána Budapest, majd Pozsony, aztán pihi! Haza utazás… még egy-két koncert Németországban, és vége a turnénknak- David sorolta el a teendőinket, majd felszálltunk a turnébuszra. Aznap Bill számára én nem léteztem, pedig ha tudná Natalie, hogy mit műveltünk az éjszaka… akkor tutira, hogy elhúzná a csíkot innen, és vissza sem térne Billhez. Na de nem voltam köcsög, nem is vagyok az :D, nem mondtam el semmit Natalienak, még csak nem is céloztam semmire. Ők ketten elvonultak… számukra megszűnt a külvilág, akárcsak nálunk tegnap este…
Én a saját kis helységemben tartózkodtam… Copy Con-t hallgattam, és Anettel, a legjobb barátnőmmel msneztem.
-Szia- lépett be Tom
-Szia- nevettem, rá- gyere be-, mondtam
-Csak mondani szeretnék valamit, meg kérdezni is…- mondta
-Egész nyugodtan- mondtam
-Tudom, hogy mi volt tegnap este veled és Billel… de nyugodj meg, bennem megbízhatsz. Senkinek sem mondok semmit- mondta
-Oké… nem is gondoltam volna rólad, hogy szólnál bárkinek is- én
-A kérdésem pedig, hogy, te mit érzel Bill iránt?- Tom
-Ezzel ő küldött ide?- én
-Ne, ezt én magamtól kérdezem, és ezt sem fogja senki sem megtudni… még Bill sem- mondta. Elmondtam neki mindent… hogy ebben a pár hétben egyre jobban megszerettem Billt, sőt… belé is szerettem. De sok minden másról is beszélgettem Tommal, zenéről, a turnéról… mindenről. Mondta, hogy ma külön szobában alszok, nem Billel, mert vele Natalie alszik ma…
Néhány órával… pontosabban egy fél nappal később, a koncert után, mindenki fáradtan vonult a hotelszobájának emeletén. Bill és Natalie jöttek mellettem, akik egymáson csüngtek… tutira, hogy nem sakkozni fognak éjszaka. Akarva, akaratlanul is féltékeny voltam… de nem tehetem róla, szerettem Billt. Figyelemelterelésként Gustavval, Georggal és Tommal mentem inni, a hotel clubjába. Hívtuk Billéket is, de ők inkább… hagyjuk.
Egészen jó kedvünk lett, a végén csak úgy tudtam felmenni a lépcsőn, ha Tomba kapaszkodtam. Aztán könnyítettünk, felvett a hátára…
-Hát ti?- Bill ült kint egyedül, cigizett
-Mi? Ööö… tényleg, mi most hol vagyunk?- Tom, persze azért volt rájátszás erre a részegségre
-A folyosón, és épp aludni készültünk…- én
-Együtt?- Bill, aki nem ivott… és nem is volt jó kedvében
-Nem nem együtt- én
-Csak nem féltékeny vagy?- Tom
-Valami baj van?- ültem le mellé… ahogy láttam figyelembe, sem vette a testvére beszólását. Talán igaz volt, nem tudom. Kiderült, hogy elszólta magát, hogy tegnap együtt aludtunk, és Natalie kiverte a hisztit… Bill bepöccent, hogy miért nem bízik benne, erre Natalie tovább nyávogott, majd bent hagyta őt a szobában egyedül. Én azt kérdeztem magamtól, hogy, hogyan bízzon benne így Natalie… bár ő nem tudott a csókjainkról, meg arról, hogy lefeküdtünk…
Teltek múltak a napok… folyt tovább a koncert, és ami kis viszonyunk Billel… Igaz, hogy megbeszélte Natalival, azt a dolgot, amin összevesztek, de mivel mi minden nap együtt aludtunk… minden nap szeretkeztünk is… egyszer velem szexel, aztán Natalinak mondja az a telefonba, hogy nagyon szeretni… Egyre jobban azt éreztem, hogy ki vagyok használva…
Eldöntöttem, hogy ez nem lesz így tovább…
Másnap pont Budapest felé tartottunk. Megkerestem Davidet, megkértem, hogy beszélgessünk. Mondtam, hogy holnaptól keressen más előzenekart, mert én nem tudok tovább velük maradni, mert vissza kell mennem a suliba. Persze ez egy hazugság volt, de nem mondhattam el, hogy azért megyek el, mert viszonyom van Billel, és nem akarom tovább folytatni… Megbeszéltük a dolgot, megköszönte, hogy szóltam. Majd mentem a dolgomra, pakolni. Készülődtem az esti koncertre, és pakoltam a ruháimat, dolgaimat, mert a koncert után nem a hotelbe megyek a fiúkkal, hanem haza…
Fáradtan futottam le a színpadról, majd kis idő múlva elsötétült minden, hallhatóvá váltak az első gitár hangok, majd megjelent Bill a színpadon. Ismét egy fergeteges koncert Magyarországon, csak az új dalokkal, új stílusban.
-Dorina várj!- hallottam valakit a hátam mögül… megfordultam, Bill volt az
-Mondjad gyorsan- én
-Nem mehetsz el!- Bill
-Már miért ne?! Sajnos nem maradhatok, visszahívtak a suliba- én
-Persze… csak tudod nekem nagyon átlátszó duma… lehet, hogy David bevette, én nem!- fogta meg a karom- miattam mész el, ugye?
-Ugyan már…- én
-Ne hazudj!- Bill, a szemei félelmet sugároztak… soha nem láttam még ilyennek őt, amint akkor… Mintha félne, hogy elhagyom…
-Bill, én nem akarok szerető lenni… Neked ott van a barátnőd Natalie… én pedig az ágyasod voltam egy ideig, egy szerető, aki beléd zúgott- mondtam, majd kihúztam a karom a kezéből. Ránéztem, megdöbbent arcot vágott…
-Ne menj el- Bill
-Nem tehetek mást… nem akarom, hogy kettőnk között csak ez legyen. Nem akarok így szenvedni, hogy tudom, csak akkor ölelhetlek meg, vagy bármi, ha kettesben vagyunk… és nem akarom végignézni mindig, ahogy Natalieval enyelegsz- én, a kocsi, amivel mentem volna, csak pár méterre állt tőlünk, odamentem, beraktam a cuccom a csomagtartóba, kinyitottam a kocsi hátsó ajtaját
-Szia- néztem rá Billre
-Szia…- mondta, majd beültem, és becsuktam az ajtót. Néztem, ahogy bámul az autónk után, a mi egyre távolabb került tőle… De ezt meg kellett tennem, mert tényleg már csak szenvedtem. Nagyon szerettem Billt… reméltem, hogy veszi a lapot, és dönt, hogy én vagy Natalie…
Néhány héttel később
Ezek szerint döntött… Már hetek óta eljöttem tőlük, még csak fel sem hívott…
Én tovább éltem az életem, igaz, hogy ismertebb voltam, és sok fotós járt a nyomomban, mégis jártam suliba. Rengeteg interjúm volt ez alatt a pár hét alatt… rengeteget kérdeztek arról, hogy milyenek voltak velem a fiúk, és hogy milyen volt ez az egész… hát mondogattam dolgokat, de nem mindent…
Egyik nap, az osztálytársaimmal mentünk ki a teraszra. Szokásunk volt egy kicsit levegőzni, hogy felfrissüljön az agyunk… igaz engem ilyenkor letámadnak a fotósok, de aznap teljesen máshogy történt. Felfedeztünk a többiekkel, egy hatalmas autót, de azt nem láttuk, hogy ki ül benne. Aztán kiszállt az a személy, akit én azonnal felismerek, bárhol, bármiben is legyen. Jött felfelé a lépcsőn… és egyre jobban tudatosult bennem az, hogy Bill Kaulitz jön velem szemben…
-Szia…- én, csodálkozva
-Szia- ő
-Te… te hogy kerülsz ide?- Bill
-Gondoltam meglátogatlak. Látom, meglepődtél ezen- Bill, mosolyogva
-Hát, nem minden nap látogatnak meg híres együttesek frontemberei…- én, mosolyogva
-Szándékkal jöttem hozzád-, mondta
-Éspedig?- én
-Hogy elvigyelek magammal… a következő amerikai turnénkra előzenekarnak- mondta
-Hát, meg kel beszélnem a menedzseremmel, mert nekem is vannak koncerteim manapság- én
-Persze, megértem- Bill- de nem csak ezért jöttem. Csak pusztán miattad.
-Ezt hogy érted- én
-Gondolkoztam azokon, amiket nekem mondtál… és rájöttem, hogy mit is érzek valójában- állt elém, mert én az iskola melletti kőfalnak dőltem-, amikor elmentél, arra gondoltam, hogy jobb lesz így. De aztán rájöttem, hogy mégsem… Natalie iránt egyre jobban csökkentek az érzelmeim, és borzasztóan hiányoztál a turnénk végéről, de nem csak nekem egyébként…- majd az ujjam a szája elé tettem, elmosolyodtam, s megcsókoltam… Meglepődtem mikor elhúzódott… féltem, hogy baromságot csináltam…
-Sze… szeretlek…- mondta, kicsit félve…
-Én is szeretlek téged, de ezt te eddig is tudtad- én, majd ismét csókolózni kezdtünk.
Ezek a dolgok 3 éve történtek… azóta boldogan élek Billel Németországban. Igaz, néha hazalátogatunk a családomhoz, akik nagyon szeretik és elfogadták őt.
Most 19 éves vagyok, ő pedig ugye 22… Nagyon jól megvagyunk, együtt lakunk egy nagy házban, és még mindig akkor a szerelem, mint az elején. Talán ezért hordom Bill gyerekét a szívem alatt már 6 hónapja… most sokan azt gondolják, hogy fiatalok vagyunk még, de mi érettnek érezzük magunkat erre. A Tokio Hotel még mindig tart, de Bill minden nap hazajön hozzám és a babájához. Kislány lesz egyébként, és már alig várja, hogy a karjaiban tarthassa, és hogy büszkén mutogassa őt ország-világnak.
